A38, november 22., Merlin, november 23.
Futószalag, gyorstalpaló – rockabilly-hétvége Budapesten

Puskár Krisztián [2007. november 25. 08:45]

Száz emberre ha jutott egy barkó az A38-on csütörtökön, a Mystery Gang buliján, ahol bemutatkozott a trió új dobosa is. Másnap pedig kis családja és vörösképű ivócimborái társaságában megérkezett egy divatos belvárosi szórakozóhelyre a szinte teljesen ismeretlen, London-széli The Surgens, hogy közel két órát játsszon, közel negyven lelkes embernek. Még a mosódeszka és a fűrész is előkerült.

Egri Péterrel, Magyarország elsőszámú - és gyakorlatilag egyetlen - rockabilly-sztárzenekarának énekesével nemrég portréműsor készült egy kereskedelmi tévében, ahol olyan kérdéseket sikerült feltenni neki, mint hogy például "akkor most mi is ez a rockabilly?" A Mystery Gangnek a műfaji szubkultúra határain túlmutató, teljesen megérdemelt, népszerűségének oka, hogy Egri Péterék azok számára is élvezhetően tudják tolmácsolni a rockabillyt (nevezzük simán rockabillynek), akiknek bőven elég, ha csak egy-két estére válnak a műfaj követőivé. Épp ezért a magukat a külsőségekben is elkötelező (lásd barkó) is magukon viselő rajongók nem feltétlenül érezték szükségesnek, hogy sokadszorra pont az A38-on nézzék meg a Mystery Ganget. Ettől függetlenül csütörtökön este a Dunán háromszáz-négyszáz ember jött össze a partira.

Az est vendége, a Magic Mosquitos a bluesosabb végén ragadta meg a farkasemberektől és pofás Cadillacektől hemzsegő, mocsárgőzös szerelmi melankóliával átitatott ötvenes éveket. A sárga egyeninget és kantárnadrágot hordó zenekar tisztességesen hozta a formulát, kerettörténetbe konferált dalok, szájharmonika, időnként kifejezetten beates ritmusok is előkerültek, sőt, a koncert végén előadott gitárszólóval pedig a hatvanas évek második felének pszichedéliájáig is elkalandozott az együttes. A Mystery Gangnek nyitni persze legalább annyira hálátlan feladat, mint amennyire hálás. A koncert halk volt (még egy előzenekarhoz mérten is), ami az egyébként karcos/kásás garázsos hangzást igencsak letompította. (C)

Tíz körül – immár masszívra duzzadt közönség előtt, tökéletesített hangzással – lépett színpadra a Mystery Gang. Ezen a koncerten mutatták be hivatalosan az új dobost, a Fácánt váltó Bardóczi Gábort, aki érezhetően már összeszokott két társával, a trió teljes jogú tagjaként viselkedett, amit a koncert végének kötelező dobszólója legitimizált véglegesen. A közel másfél órás műsorban elhangzott az összes sláger, jungle, szörf, bang-bang boogie, zakatoltak a rockandroll-toposzok, a nép pörgött. A Mystery Ganget egyenesen fergetegesnek is nevezhetnénk, ha nem lenne minden koncertjük ugyanennyire jó. De tényleg. Eksztázis és vállrándítás, teljesen egyszerre. (B)

Péntek este a belvárosi Merlinben ezzel szemben nem négyszázan, hanem csak negyvenen voltak kiváncsiak a véresen melankolikus The Surgensre. Illetve volt ott még további negyven ember, de ők inkább kint koktéloztak az elegáns előtérben, ahol a szemfüles dj-nek a koncert közben még a Grease és a Hair zenéjét (illetve a Vampyros Lesbosét egyszer) is sikerült feltennie. Pedig a Surgens egyáltalán nem volt rossz, sőt. Majdnem két órát játszottak, de akik igazán értékelni tudták volna, a helyszín (és hát igen, minden bizonnyal a jegyár) miatt nemigen jöttek el.

A Surgens még soha nem lépett fel ennyire távol a külvárosi brit akcentussal megszólaló Mississippi country-blues klubok világától. Ennek megfelelően a lelkes szextett elhozta magával a családot: a nagytermetű nagybácsit, az ő nagy termetű asszonyát, illetve a vörösképű cimborákat, akik meglepődve tapasztalták, hogy milyen jólöltözött a magyar rockabilly-közönség. A sebészek (imidzsükhöz híven vértől és zsírtól mocskos kötényeikben) végül éjfél körül léptek színpadra egy érdeklődve lézengő közönség előtt, melynek a tizennégy százalékát saját haverjaik tették ki. Egyértelmű, hogy ugyanennyi ember egy kis klubban ötször ekkora hangulatot lett volna képes összehozni, viszont ettől szép fokozatosan sikerült elvonatkoztatnia a zenekarnak is: a sikálós rockandroll és az alkohol szépségeit felfedező párral, valamint a számok között tapsolva ujjongó csekély közönséggel megelégedve végül egy középtempósan visszafogott örömkoncertet adtak.

A leginkább a country és a blues hagyományaira (közhelyeire), valamint a negyvenes-ötvenes évek horrorpop asszociációira építő Surgens egy percig sem akart kitörni a skatulyából (a hasonló kultúrkörhöz tartozó rockabilly és szörfzenekarok nem is nagyon szoktak, épp az a lényeg), ennek ellenére a látványelemnek sem utolsó mosódeszka, illetve a fűrészen való hegedülés nemcsak jól néztek ki, hanem a zene szerves részét is alkották. Különösen jól szólt a theremin hangjára emlékeztető fűrészelés (a theremint egyébként előszeretettel használták az ötvenes évek paranoid scifi és horrorfilmjeinek zenéjében is), annak ellenére, hogy a hangosítás nem mindig volt az igazi. A mosódeszka és a szájharmonika lüktetést adott, a megafon meg jól nézett ki, bár nem lehetett belőle semmit sem hallani. (A Magic Mosquitoshoz hasonlóan egyébként a Surgensnek is van egy The Wolfman című száma.) Másfél óra után a húsz főre fogyatkozott közönség nyomására a zenekar végülis visszajött, aztán megint, és játszottak még húsz percet. A jószándék megvolt, az a lényeg. (B-)

Későbbi cikkeink	"Teremtesz egy embert" - a Psycho Mutants a Quartnak Torpedó, Hula Girl és pokolroll a Yukban Fiataloké a rockabilly, az öregek a sofőrök, te meg nyerjél! Szopólista metagarázsban Nem hallgatni, nézni: Mystery Gang a kultúrházban Ünnepi vudu, géppuskalábú
Kapcsolodó linkek	Mystery Gang hivatalos The Surgens hivatalos