Keresés

Tagek

2005 (26) 2006 (115) a (36) afrikai (14) americana (29) amínusz (37) aplusz (12) avant (11) ázsiai (3) b (41) barcelona (4) bmínusz (24) bplusz (46) brazil (22) c (20) cd (126) cmínusz (7) cplusz (25) d (9) dal (6) dicsőségcsarnok (9) dj (27) dvd (8) dylan (3) e (1) easy (9) életmű (6) európai (43) felnőtt (13) filmzene (4) folk (15) funksoul (21) gitár (32) globál (22) hírek (73) hülyék (7) ingyen (7) jazz (43) kemény (10) kocsmoid (1) komoly (3) könyv (4) közelkelet (2) kupac (18) latin (27) lelet (5) letöltés (14) lista (6) maghreb (4) magyar (37) mozi (1) oknyom (3) popp (21) pszych (4) punk (22) random (17) reggae (16) revizit (15) stream (2) színpad (51) tv (3) urbán (10) vas (1) vinyl (6) zeneipar (18)

Tagfelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Feed

XML

A nagyváros dzsungelében

2006.08.12. 16:04 Gitár János

Mystery Gang
Sziget, augusztus 11.
A
A harmadik szám környékén lehetett, hogy egy fiatalember felmászott a színpad előtti kerítésre és fejest ugrott a tomboló nép közé. Példáját a későbbiekben többen követték, valamint a Blues Színpad melletti vendéglátóhely berendezésének szétszedésére is sor került, legalábbis erre kellett következtetnem abból, hogy a biztonsági emberek egy lábavesztett padot menekítettek ki az őrjöngő tömegből. Egy nappal korábban a HBB ugyanitt kínlódott a körülményekkel, a Mystery Gang Trio viszont bemutatta, milyen az, amikor a tökéletes showbusiness-profizmus dinamikus egyensúlyba jön a mindent elsöprő lelkesedéssel. Rockabilly-jük autentikus (az egységes matrózöltözettől Fácán lábcsin nélküli archív dobfelszerelésén és Singer nagybőgőjén át egészen az énekes-gitáros Egri Péter Bill Haley-tincséig), de éppen mert az ős-rockandroll kozmikus energiájával dolgozik, punkabb is a punknál - pláne, hogy EP, a nagyvárosi dzsungel fékezhetetlen Tarzanja, úgy énekel, mintha Johnny Rottentől tanulta volna. A Mystery Gang ezen az estén nem pusztán világszínvonalú zsáner-együttesként játszott, hanem úgy, mint Magyarország legobb rockzenekara.

Enzo Avitabile & Bottari featuring Manu Dibango
Sziget, augusztus 11.
A-
Tizennégy zenész a színpadon, köztük öten fekete egyenruhában kisebb és nagyobb hordókat püfölnek, saját karmesterük van és leginkább úgy néznek ki, mintha A gyűrűk urából szabadultak volna (ők a középkori olasz hagyományt folytató Bottari ütősegyüttes). Erre az alapra építi kompozícióit afrikai dallamokból és nápolyi énekekből Enzo Avitabile, és nem esik át a lónak arra az oldalára, ahol a világzenét esztrád-giccsbe oltják. A közönség olasz kontingense, olybá tűnik, azt is érti, hogy hosszú énekbeszédeiben mit magyaráz a művész, s azt is kitörő örömmel fogadja, amikor a Bottari karnagya két kesztyűbábbal integet nekik. A hangulat csak fokozódik, amikor jön Manu Dibango (72) és második számaként az eddigiek erejét megőrző, de funkba emelkedő alap, amire a kameruni szaxofon-legenda elfújhatja a Soul Makossát. A látvány enyhén szólva dinamikus, a hangzás még inkább: maga a primér groove, ami megszólítja a DNS-ünkben lakó ősembert és azt mondja neki: "táncolj, fiam (lányom), és akkor lesz eső (mammut)!"

***

LordAz impressziók köre. Nemcsak a Mytery Gang énekel angolul, hanem nagyjából minden feltörekvő magyar rockzenekar (mégis kár volt bevezetni az MTV2-t). A Supersonic mintha a Cult szeretne lenni (C), a Trousers talán a Strokes (C), a ránézésre meggyőzőbb Moog pedig egy keményebb Stone Roses, vagy ki tudja, ők a technikával harcoltak, amikor találkoztunk (C+). Bónuszpont jár az előzőekkel szemben nem a Pesti Est Színpadon, hanem a Zúzda Színpadon fellépő thrash-death metál Embersnek, két szám alatt sem sikerült ugyanis megállapítanom, hogy az énekes magyarul vagy angolul hörög-e (C+). Akkezdet PhiaiA Lordot már 20 évvel ezelőtti feketebárány-korszakomban is roppant nevetségesnek tartottam, a létező leggagyibb billentyűs hardrockot játszották; a HammerWorld Színpadon kiderült, azóta is, de általános megdöbbenésemre az is, hogy metál-körökben kult-zenekarnak számítanak, 18-20 éves fiúk és lányok éneklik együtt Misi énekessel, hogy "egyedül járom a várost" (D). A Wan2 Színpadon a Wacuum kollektíva (Akkezdet Phiai, Bobakrome, Fhészek, Aza) ugyancsak erős szubkulturális villanás. Igazi hip-hop: külvárosi öntudat, posse-hangulat, lelkes rajongók, szikár zenei alapok, akrobatikus szövegek (a "Szonda Ipsos / szombatig szopsz" rímpár és a "Chevrolet, se nélküled" megoldás viszonylag hamar a padlóra küldött) és jó sok káromkodás (B+). SziámiNem állítanám, hogy a fiúk minden szavát értettem, míg a Nagyszínpadon Jazzmatazz projektjével töklengető jazz-rapet produkáló Guru remekül van hangosítva, csak éppen nem mond semmi érdekeset (C). A művész egykori alkotótársa, DJ Premer is Akkezdet Phiait választaná. A Sziámi valószínűtlenül inadekvát volt a délutáni Nagyszínpadon (C), az érdekesség kedvéért pedig megemlítem még, hogy a szép hangú hölgyről, aki a MűPa Jazz Színpadon zongorás trióval visszafogott, swinges stílusban énekelt, és jegyzeteimben "szőke csaj a jazzszínpadon" néven szerepel, a későbbi nyomozás során kiderült, hogy Szőke Nikolettának hívják (B-).

Címkék: gitár random a európai amínusz színpad globál

A bejegyzés trackback címe:

http://blog.hu/goldmine/hedgehog193.php/12302

Kommentek, trackbackek, visszapingek:

Nincs feedback.